REACH – Megbirkózni a kihívásokkal

REACH – Megbirkózni a kihívásokkal

Helmut Hirsch

Wirtschaftsverband der deutschen Kautschukindustrie e. V.

Postfach 900360

60487 Frankfurt am Main

Bevezetés és tartalom

A vegyi anyagok regisztrálására, értékelésére, engedélyezésére és korlátozására vonatkozó 1907/2006/EU rendelet (REACH) kiadásával a törvényhozó célja az volt, hogy növelje a vegyianyagok felhasználásának biztonságát.

Az előadás az alábbiakban felsorolt pontokban vizsgálja, hogy a rendelet fontosabb vonatkozásai milyen változásokat jelentenek a gumiiparban.

Átfogó szabályozás
Időterv
A REACH rendszer szereplői
A gumigyártók szerepe és kötelezettségei
A vevők kérdései
Különös aggodalomra okot adó anyagok
Végrehajtás a tagországokban

Átfogó szabályozás

Az anyag gyártójának, vagy importőrének a regisztrálás során igazolni kell, hogy az általa gyártott, vagy forgalmazott vegyianyag nem jelent veszélyt az emberre, vagy a környezetre. Ez az anyagok, például egy gumitermékben lévő anyagok teljes életciklusára vonatkozik, a gyártástól az értékesítésig, illetve a megsemmisítésig. Az EU bizottság a rendelet és a csatolt 17 függelék mellett irányelvek segítségével próbálja a rendelkezéseket és kötelezettségeket világosabbá tenni. Ennek során 22 irányelv jelent meg, amelyeket további 22 dokumentum egészít ki.

A gumiipart illetően többek között az alábbiakra vonatkozóan kiadott irányelveknek kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani:
- továbbfelhasználók,
- előzetes regisztrálás, regisztrálás,
- monomerek és polimerek,
- Termék- és folyamatorientált kutatás és fejlesztés (PPORD),
- az árucikkekben lévő anyagokra vonatkozó követelmények,
- hogyan feleljünk meg az új rendelet feltételeinek „Az anyagok és keverékek osztályozása,

csomagolása és címkézése“ területén.

Időterv

Az 1907/2006-os rendelet 2007 június 1-i hatálybalépését és a 2008 június 1-én kezdődő előzetes regisztrálási szakaszt követően a REACH jelenleg már az aktív megvalósítási fázisban van. Ez elsősorban az anyagok gyártóira és az importőreire vonatkozik, akiknek az anyagokat regisztráltatni kell. De a láncban utánuk álló továbbfelhasználóknak is, mint amilyenek a gumiiparban működő vállalatok, fontos határidőket jelöltek meg, és máris vannak olyan kötelezettségek, amelyeket a REACH értelmében teljesíteni kell.

A REACH rendszer szereplői

A rendelet számos különböző fogalmat ismer a REACH rendszer egyes szereplőire. Tartalmilag ezek részben átfedik egymást. Fontos, hogy felismerjük, hogy a vállalat melyik szerepet tölti be, mivel a betöltött szereptől függően a kötelezettségek és a jogok nagyon eltérőek lehetnek. A vállalatnál minden olyan feladatot és tevékenységet, amelyik az anyagok, a készítményekben lévő anyagok és az árucikkek gyártására, importjára, vagy felhasználására vonatkozik, a lehető legpontosabban elemezni kell annak érdekében, hogy meghatározhassuk, hogy a vállalat melyik funkcióban aktív. Csak így lehet a kötelezettségeket és a jogokat megfelelően megállapítani és a végrehajtandó feladatokat meghatározni. Csak ezen az úton biztosítható, hogy a vállalat a REACH követelményeknek megfelelően működjön.

A gumigyártók szerepe és kötelezettségei

A gumigyártó anyagokat vesz át, amelyeket felhasznál, és a REACH meghatározása szerint tipikus továbbfelhasználó.

De ezzel a gumiipari vállalat szerepe még nincs kimerítve. Azoknak a vállalatoknak a kötelezettségei, amelyek az alapanyagokat az Európai Unión kívülről vásárolják és importálják, ugyanazok, mint azoké, akik azokat előállítják; az anyagokat regisztráltatni kell. Árucikkek importőreként ugyanazokra a szabályokra kell tekintettel lenni, mint amelyek a gumicikkek gyártásánál érvényesek. A gumigyártó, mint árucikkek gyártója, egyben árucikkek szállítója is. Amennyiben keverékeket ad át harmadik félnek, akkor egy készítmény szállítója. Teljesen általánosan érvényes, hogy a gumiiparban működő vállalat a szállítói lánc szereplője. indig, amikor a vegyianyag-rendeletben egy adott szereplőre vonatkozó különböző fogalmakat megnevezik, ellenőrizni kell, hogy a mindenkori szabályozás a gumigyártókra is érvényes-e.

Az elasztomer alapú árucikkek gyártója fontos láncszem a szállítói láncban. Mint továbbfelhasználónak egy sor kötelezettsége van, amit teljesítenie kell, hogy a REACH előírásainak megfeleljen. Ezek arra vonatkoznak, hogy információt kell szolgáltatni a beszállítóknak, emellett az átvevőknek és a magánfelhasználóknak. Az információáramlás ellenére a szállítói láncban erőteljes információ hiány uralkodik. A gumigyártó kedvezőtlen esetben csak a regisztrációs határidő lejárta után tudja meg, hogy az általa használt anyag regisztrált-e, vagy sem és hogy a továbbiakban egyáltalán rendelkezésre áll-e. Ilyenkor nagy jelentősége van az alapanyag-szállítótól kapott önkéntes tájékoztatásnak.

A gumigyártó elsősorban anyagokat használ, és minden esetben továbbfelhasználónak tekinthető. Tájékoztatást nyújthat a beszállítójának az anyagok alkalmazásáról, hogy ezek regisztrálásának az előkészítését támogassa. Mindemellett nincs tájékoztatási kötelezettség. Hasznos azonban, ha a beszállító az alkalmazást ismeri, hogy az anyag regisztráltatásánál ezt figyelembe vehesse. Az anyagot csak akkor tudja az adott célra gyártani és forgalomba hozni, ha az az adott alkalmazási területre regisztrálva van. Az alkalmazás leírása a „ A vegyianyagok biztonságának értékelésére és a tájékoztatási kötelezettségekre vonatkozó irányelvek, 12. Fejezet: Leíró rendszer alkalmazása „ szerint történik. Azokban a ritka esetekben, amikor a szállító az alapanyagok alkalmazását nem ismeri, a továbbfelhasználónak kell egy rövid leírást adni az alkalmazásról és elegendő tájékoztatást adni a szállítónak ahhoz, hogy az képes legyen az anyag biztonságtechnikai minősítésére és az expozíciós forgatókönyv kidolgozására. Emellett képes legyen megadni az anyagok alkalmazási és expoziciós besorolását is.

A szállítónak emellett minden esetben tudni kell arról, ha a gumigyártó egy anyag veszélyes tulajdonságairól újabb ismeretet szerez, még akkor is, ha az információ egyáltalán nem a gumiipari alkalmazásra vonatkozik. Amennyiben a kockázatkezelési intézkedések nem megfelelőnek bizonyulnak, ezt ugyancsak tudatni kell a beszállítóval.

A munkavállalókat is tájékoztatni kell. Az összes biztonságtechnikai adatlap tartalmát hozzáférhetővé kell tenni a számukra. Mindazokét, amelyeket az alapanyag-szállítók bocsátottak rendelkezésre, valamint azokét, amelyeket a gumigyártó készített a keverékekről.

Dokumentálni és 10 évre archiválni kell az összes olyan információt, amelyekkel a REACH tájékoztatási kötelezettségek keretein belül rendelkezünk, vagy amelyeket harmadik félnek továbbadunk.

Sok vállalat vásárol alapanyagokat és készítményeket EU-n kívüli forrásokból. Rögtön az anyagok behozatalánál és előkészítésénél felmerül a regisztrálás kérdése.

Az előregisztrálás költségmentes és november 30-ig még az ECHA-nál bonyolítható. Az ehhez szükséges adatok: a regisztráló neve (vállalat + tanácsadó partner), az anyag neve és CAS száma, valamint a regisztrálás időtartama.

A tulajdonképpeni regisztrálás költséges és nehéz. Az anyagok mindenkori veszélyességétől és az importált mennyiségtől függően egy sereg bizonylatot kell benyújtani az anyag tulajdonságairól, többnyire a kémiai biztonsági jelentést, az expozíciós forgatókönyvet és a biztonsági adatlapot. Az előregisztrálással a gumigyártó tagja lesz az Anyaginformációs cserefórumnak

( SIEF ) és ezzel lehetőséget kap arra, hogy más regisztrálókkal felvegye a kapcsolatot. Ezekkel együttműködve alkalmi szövetségeket tudnak képezni, ahol a regisztráláshoz szükséges dokumentumokat együtt tudják felhasználni, vagy a regisztrálást közösen tudják lebonyolítani. Mindemellett az Európán kívüli gyártót felkérhetik arra, hogy közös képviselőt állítsanak, akinek ez után az lesz feladata, hogy az ECHA-nál a regisztrálást lebonyolítsa.

Olyan árucikkek beszerzésénél, mint a szövet, fém- és műanyag alkatrészek, stb. a regisztrálási követelmények nem annyira szigorúak. Csak azokat az anyagokat kell regisztráltatni, amelyek az árucikkből felszabadulnak, ha ezeknek árucikkben foglalt importált mennyisége több mint 1 t/év. A különös aggodalomra okot adó anyagokat , amelyeknek a mennyisége egy árucikkben a 0,1 % határértéket túllépi és ugyanakkor az árucikkben foglalt éves összmennyiség több mint 1 tonna, csupán bejelenteni kell az ECHA-nál. A Vegyi anyag-ügynökség dönti el ezután, hogy szükséges-e a regisztráció.

Eltekintenek a bejelentési és regisztrálási kötelezettségtől, ha az anyagot a mindenkori alkalmazásra már regisztrálták. Ehhez a gumigyártónak hozzáférési lehetőséggel kell rendelkezni a regisztrált anyagok jegyzékéhez és a listának felvilágosítást, kell nyújtani az alkalmazási területekről.

Ha keveréket harmadik félnek adnak át, akkor egyúttal, úgy mint már jelenleg is, információt kell szolgáltatni az átvevő számára. Ez akkor is érvényes, ha a keveréket vállalatcsoporton belül egy másik jogi egységnek szállítják. Azoknál a készítményeknél, amelyek az 1999/45-ös irányelv alapján veszélyes besorolást kapnak, biztonsági adatlapot (SDB) kell kiállítani, amit külön kérés nélkül meg kell küldeni az átvevőnek. Az olyan keverékeknél, amelyek ugyan nem veszélyes besorolásúak, de az egészségre, illetve a környezetre veszélyes, vagy CMR, PBT, vPvB anyagot több mint 0,1 tömeg %-ban tartalmaznak, az átvevő kérheti a biztonsági adatlapot.

Legkésőbb 2015 júniustól a GHS másképp lesz érvényes az Európai Unióban. Ezután a veszélyesnek besorolt keverékeket már nem kell kötelezően jelölni. Az érzékenységet növelő anyagoknál azonban a keveréket megfelelő, erre utaló jelöléssel kell ellátni. Karcinogén és reprodukciótoxikus anyagoknál a biztonsági adatlapon erre utalni kell.

Minden gumigyártó szállít árucikkeket. A mindenkori átvevőt tájékoztatni kell a különös aggodalomra okot adó anyagok ( SVHC) jelenlétéről.

Arra vonatkozóan, hogy milyen anyagokról van szó, az ECHA a tagországok javaslata alapján összeállított és közzétett egy listát. Ez az úgynevezett jelöltlista, azoknak az anyagoknak a felsorolása, amelyeknél megvizsgálták, hogy veszélyességük alapján engedélyezés-kötelezettek lesznek e. Az engedélyezés-kötelezett anyagokat végezetül a Vegyianyagrendelet XIV. Függeléke tartalmazza.

Az átvevő tájékoztatást kap a biztonságos bánásmódról azoknál az árucikkeknél, amelyek több mint 0,1 tömeg % SVHC-t tartalmaznak. Legalább az anyag nevét és CAS számát közölni kell vele.

A felhasználónak szintén joga van megtudni, hogy az árucikk SVHC tartalmú-e. Ő a forgalmazóhoz, vagy a gyártóhoz fordulhat, és kérhet tájékoztatást. 45 napon belül választ kell kapnia. Tájékoztatni kell az árucikkel való biztonságos bánásmódról is, legalább az anyag nevét és CAS számát ismernie kell.

A vevők kérdései

A vevők kérdéseket tesznek fel a regisztrálásra, a szállítóképességre és az árucikkben lévő anyagokra vonatkozóan. Nem kötelező, vagy nem kell az összes kérdésre válaszolni. Egy példa az a szándéklevélhez mellékelt kérdőív, amit az Európai Automobilszövetség (ACEA) a REACH-re vonatkozó Gépjárműipari Útmutatóban a járműgyártóknak alkalmazásra ajánl.

A járműgyártók olyan tájékoztatást és ígéreteket kérnek, amelyeket a gumigyártók egyáltalán nem tudnak megadni, mivel például nincs ráhatásuk arra, hogy egy beszállító egy anyagot regisztráltat-e, vagy sem. Gyakran már az erre vonatkozó információ sem áll rendelkezésre. Emellett fennáll a veszély, hogy a gumigyártó ténylegesen elkötelezett a beszállítójával szemben

A különböző kérdőíveken az átvevők – és nem csak a gépjárműiparból – gyakran továbbmennek, mint a REACH. Így nem csak az SVHC iránt érdeklődnek, hanem például az árucikk teljes összetételét is szeretnék megtudni.

Hasonlóan, a törvényhozó által nem megkövetelt, nem kötelező tájékoztatást know-how védelmi okokból sem lehet adni.

Különös aggodalomra okot adó anyagok

Az Európai Gazdasági Tanács néhány tagállama júliusban dolgozta ki az ECHA első javaslatait, a különös aggodalomra okot adó anyagokra vonatkozóan. A Német Gumiipari Szövetség (WDK) közzétette, hogy a német gumiiparban melyik az, az összesen 16-féle anyag, amit alkalmaznak, illetve amelyeket segéd-, vagy kísérőanyagként használnak. Ezen kívül megállapítják, hogy milyen alternatív lehetőségek vannak ezeknél az anyagoknál.

Végeredményben megállapítható, hogy a legtöbb vállalat ezeket az anyagokat már nem használja. Ahol még használják ezeket, ott is lehetőség van más anyagok alkalmazására. A gumiiparban meg van a lehetőség a javasolt anyagokat SVHC-ként besorolni és a későbbi engedélyeztetés valószínűleg nem jelent problémát.

Az ECHA úgy tekint erre az anyaglistára, mint ami már október végén első jelöltlistaként kiadható. Ez azt jelenti, hogy az összes gumigyártónak, akinek a termékeiben van ezekből az anyagokból, az átvevőit a 33. Cikkely alapján azonnal tájékoztatni kell.

Végrehajtás a tagországokban

A tagországok dolga, hogy a REACH rendelet betartását felügyeljék. Ennél fogva a végrehajtás az EU 27 tagországában különféleképpen valósul meg.

Németországban ezért 16 tartomány felelős. A vámhivatalnak ezért, például az anyagok, készítmények, és árucikkek importjánál be kell segíteni . Ez azonban részükről nem tevőleges, mivel a vámdokumentumokból nem derül ki, hogy regisztrálási kötelezettség áll fenn és azt sem tudják felmérni, hogy a regisztrálás folyamatban van-e már. Németországban ezért nincs egységes és azonosan hatékony ellenőrzés.