Mióta a skót állatorvos, John Boyd Dunlop 1888-ban feltalálta az első levegővel töltött vagy pneumatikus gumiabroncsot, tág teret kaptak – más, az autóiparhoz szervesen kapcsolódó iparágakhoz hasonlóan – az új elképzelések, a kreativitás és az innováció.

Alig három évvel a DUNLOP fakeretekre erősített abroncsa után C.K. Welch 1891-ben megalkotta az acél peremmagos, majd 1904-ben a FIRESTONE és a GOODYEAR TIRE COMPANY közösen kifejlesztette az egyenes falú, acél peremhuzalos gumiabroncsot. Az innováció, az új technológiák bevezetése pedig nem állt meg a múlt században.
Az utak és a gépkocsik fejlődésével az abroncsoknak is mind tökéletesebbé kell válniuk, hogy nagyobb sebességet, jobb kormányozhatóságot, valamint nagyobb biztonságot nyújtsanak, és megfeleljenek korunk fontos környezetvédelmi kihívásainak is. Ennek megfelelően a felhasznált alapanyagok és az abroncsok gyártási technológiáinak fejlődésével a gazdaságos, ám a korábbiaknál biztonságosabb, nagyobb teljesítményű gumik fejlesztése tovább folytatódik és az innováció szerepe nagyobb, mint valaha. Az innovációs törekvések jelenleg három fő irányba mutatnak: a nagyobb biztonság, a gazdaságosság és a környezetvédelem.

Jelenleg, mikor a nyersanyagok ára emelkedik és az új gépkocsik után nem olyan nagy a kereslet, mint korábban, az abroncsok gazdaságos előállítása, valamint teljesítménye is mind nagyobb hangsúlyt kap az innovációs törekvésekben. Az új anyagok és technológiák kifejlesztése azonban nemcsak gazdaságosabbá, hanem környezetkímélőbbé is teheti a gumiabroncsok gyártását.

(forrás: Műanyag és Gumi 2010/6.)