Gumiabroncs nélkül nem lehet autózni!
Az abroncsgyárak hazai létesítésénél a leglényegesebb gazdaságpolitikai szempont, hogy hosszú távú beruházást jelentenek a fejlett infrastruktúra igénye miatt. Míg a gép- vagy autóipari összeszerelő- és alkatrészgyártó-üzemek az átjárható határok miatt egyszerűen áttelepíthetők más országba, addig a gumigyártásba való befektetés stratégiai jelentőségű. Az iparág magas import-hányada megtérül Magyarország számára, mert az ipari átlagnál, ami 63 %, a gumiabroncs-gyártásban lényegesen magasabb az exportra kerülő termékek aránya, több mint 80%.
Az ipar, konkrétan a gumiipar szakmai szempontból az új beruházások nyertese, hiszen nő az iparág presztízse, emelkedik a szakmai kultúra színvonala, világszínvonalú technológiát működtető szakembergárdára van szükség. A foglalkoztatási szempontok sem megvetendők: a folyamatban levő beruházások teljes beindulásával – a termelékenység lényeges javulása mellett - az ágazatban dolgozók száma túllépi a rendszerváltás előtti szintet. Az új abroncsgyárak hazai betelepülése az évtized végére másfélszeres létszámbővülést jelent a gumis szektorban.
Az abroncsgyárak a CO2 emisszióért nem felelősek, hiszen jellemzően nem égetnek szénhidrogén-tartalmú tüzelőanyagot. A gyártás energiaigényes ugyan, de a felhasznált - ma részben már „zöld” - villamosáram mennyisége a feldolgozóipar átlagának szintjén mozog. Maga a termelés a mostani korszerű technológiák mellett nem jár fokozott káros anyag kibocsátással. A műkaucsuk és a korom petrolkémiai eredetű import alapanyag, míg egyes abroncstípusokban nélkülözhetetlen a természetes kaucsuk, ami távol-keleti ültetvényekről kerül hozzánk.
Ismert, hogy a gumi jelentős mennyiségű kormot tartalmaz, ami riasztó lehet a laikusoknak, mert küllemében nem vonzó megjelenésű anyag. A gumiipari korom azonban nem minősül veszélyes anyagnak, gyártása szigorúan ellenőrzött körülmények között történik, így a termék 97-98 %-a szén. Egészségügyi kockázata a részlegesen elégett szerves anyagoknak, kátránynak lehetne. Az ipari korom zárt rendszerben kerül a termékbe, és komoly porleválasztók beiktatásával védik a vele dolgozók egészségét minden szilárd szennyeződéstől. Az abroncsban kötött állapotban fejti ki szerkezeterősítő hatását, és használat közben sem kerül a levegőbe.
Az abroncsgyártás során tapadásfokozásra oldószerként benzint használnak. Ennek az elszívása lokálisan jól megoldható: a gumi-gyártóknak nem okoz nehézséget a VOC /illékony szerves anyag/ kibocsátás előírásainak betartása. Minden fajta gumi alapvető alkotórésze a kén, ami beépül a gumi térhálós szerkezetébe; a vulkanizálás elősegítése érdekében kis mennyiségben cink-oxidot és néhány kén és nitrogén vegyületet használnak. Ezek egyedi kockázata szabad állapotban különböző, de mivel igen kis mennyiségben kerülnek a gumiba, és a térhálósítás során egyrészt lebomlanak, másrész beépülnek, környezeti hatásuk nem számottevő.
Bizonyos típusú gumikban policiklusos szénhidrogén (PAH) tartalmú lágyítót is használnak, mely szabad állapotban rákkeltő hatású. Bár a gumiból ez a komponens sem tud távozni, az EU mégis élen jár a gumiabroncs keverékből történő kivonásában: 2010-től Európában nem kerülhet piacra olyan gumiabroncs, amely ilyen anyagot tartalmaz. Ezért az abroncs-fejlesztés jelenleg is dolgozik a megfelelő gördülési ellenállás biztosításához ma még nélkülözhetetlen PAH tartalmú lágyítók helyettesítésén.
A gumiabroncsok megítélésében ellenmondásos tendencia érvényesül. A nagy tömegben és a lakosság körében széleskörűen használt termékek óhatatlanul bekerülnek az érdeklődés középpontjába: de éppen ezért előállításuk kockázatelemzése és alkalmazásuk szabályozása sokkal körültekintőbb, mint más árucikkeké. Ma ilyen kiemelt termék az autózás elterjedésével a gépjárműabroncs, amelytől maximális megbízhatóságot várunk el, hiszen biztonságos működésétől emberek élete függ. Nem jogos, ha éppen a technológiailag legszigorúbban ellenőrzött gumitermékek, az abroncsok kockázati tényezői kerülnek a támadások kereszttüzébe. Az abroncsgyártók– az Európai Unió szabályozása szerint - mindent elkövetnek, hogy a gumiabroncs gördülési ellenállását minél alacsonyabbra szorítva növeljék a gépjármű hatásfokát, s így a fajlagos energiafelhasználás csökkenjen.
Ami az autóhasználat közbeni széndioxid kibocsátást illeti, azért nem a kerék, hanem a motor a felelős! De mint ahogy a lakosság sem szívesen mondana le az autózás adta kényelemről, úgy a mai gazdaság sem tartható fenn a motorizáció jelenlegi szintje nélkül.
A Magyarországon termelő és beruházó abroncsgyárak e színvonal által diktált igényeket szolgálják ki – legjobb tudásuk szerint - felhasználva a tudomány és technika által nyújtott legkorszerűbb eszközöket, és egyre nagyobb figyelmet fordítva a környezeti hatásokra.