Granuflexről c. melléklet

Ellentmondásos hírek érkeznek a hulladék gumiabroncs-kezelés területéről, ahol a cégek idegeit egyszerre borzolják az alacsony értékesítési árak, a kapacitáskihasználással kapcsolatos nehézségek, valamint a termékdíjas-lincencdíjas rendszer működési zavarai.

Kevesebb új eladást, és alaposan lecsökkent hulladékképződést hozott a 2009-es év első fele a gumiabroncs-kereskedelem, illetve a gumiabroncs-hulladék kezelés területén. A csökkenés fő oka a gazdasági válság: miközben nyugat-európai országokban átlagosan 20-30, ezzel szemben Magyarországon mintegy 50 százalékkal zuhant az újautó-eladások száma az egy évvel ezelőtti helyzethez képest, amellyel arányosan csökkent az abroncs értékesítések száma is. Ráadásul sokan használt autóik gumiabroncsainak cseréjét is igyekeznek elhalasztani, ha lehetőségük van rá. Mindez két szempontból is kihat a gumiabroncs-hulladék kezelés területére. A kevesebb autó, illetve abroncs csere kevesebb hulladékképződéssel jár, miközben az új termék kibocsátás visszaesése következtében az abroncsgyártók- és forgalmazók által a koordináló szervezeteken keresztül a hulladékbegyűjtés- és hasznosítás területére fordított források összege is csökken. Ráadásul a koordináló szervezeteknek idén a 2008-as kibocsátást kell bázisként tekinteni, márpedig tavaly a forgalomba került új, illetve a leselejtezett régi abroncsok száma is jóval meghaladta az ideit. Így aztán 2009-ben kevesebb forrásból, csökkenő hulladékképződés mellett kell a „békeidőknek" megfelelő hasznosított mennyiséget produkálni.

Eközben már tavaly év eleje óta egyre erőteljesebb jelei vannak annak, hogy a begyűjtési oldalon problémák lesznek, ugyanis a hulladék begyűjtő- és hasznosító vállalatok már 2008. elején olyan szerződéseket írtak alá a koordináló szervezetekkel, amelynek értelmében önköltségi áron vagy az alatt vállaltak a begyűjtés és előkezelést annak érdekében, hogy ne keljen tevékenységüket megszüntetni. A helyzetet a rekordokat döntögető üzemanyag árszint is súlyosbította, hiszen a szállítási költségek az egész begyűjtési folyamat legnagyobb kiadási tételét jelentik - mondta el Horváth Zsolt. A Recycling T & H Kft. ügyvezető igazgatója szerint a gazdaságban 2008 őszén jelentkező válság az utolsó csepp volt a pohárban, aminek az eredménye az lett, hogy minden második-harmadik gumiabroncs begyűjtő vállalkozás felszámolja tevékenységét. A megtakarítások hiánya és a rendkívül alacsony hasznosítási árak január végére, február első napjaira csúcsosodtak ki, amelynek következtében azóta a begyűjtők jelentős része egyszerűen nem képes ellátni feladatát, s összegyűjteni a vállalt hulladékmennyiséget. A cégek többsége teljesen kimerítette anyagi forrásait, s szó szerint nincs pénze üzemanyagra és a munkabérek kifizetésére.

Maga a Recycling T & H Kft. 2003. óta foglalkozik kizárólag az EWC 160103 elhasznált gumiabroncsok begyűjtésével, előkezelésével, hasznosításával, évi 3500-8000 tonna hulladékmennyiséget kezelve a piaci igények függvényében. A részben saját begyűjtő kapacitására, részben pedig partnerhálózatára támaszkodó, 2008 ősze óta hulladéklerakók rekultivációjával, illetve új regionális hulladéklerakók kivitelezésével is foglalkozó vállalkozás a már említett okok miatt idén csupán 1500-3000 tonna abroncs kezelését tervezi. Ennek a mennyiségnek több mint ötven százalékát az új hulladéklerakók mechanikai védelmének kialakítására használják, a fennmaradó hányadot pedig hasznosító üzemek részére értékesítik, illetve maguk dolgozzák fel. A cég jelenleg a gumiabroncs fronton túlélésre játszik, készletezéssel és előfinanszírozással életben tartva azokat a megbízható begyűjtő partnereit, akikre a következő években is számítana.

A következő 2-3 hónapon belül Horváth Zsolt szerint várhatóan újabb gumiabroncs begyűjtő vállalkozások fognak bezárni, vagy profilt váltani, miközben a gumi hulladékot kibocsátó vállalkozások telephelyeiről a leselejtezett abroncsokat nem fogják elszállítani, vagy csak nagyon ritkán a szállítókapacitás hiányában. Félő, hogy 2009. év végére Magyarországon maximum 4 vállalkozás marad, aki képes havi szinten 400 tonna feletti gumiabroncs mennyiség begyűjtésére, ezek pedig együtt sem lesznek képesek a teljes hazai hulladéktermelést a feldolgozókba szállítani, amelyek átvételi árai sajnos folyamatosan csökkentek az elmúlt időszakban. Mindez persze azzal a veszéllyel jár, hogy a hulladék-kibocsátók az illegális megoldásokat fogják igénybe venni, azaz ismét megjelenhetnek az utak mentén az elhagyott gumikupacok, amelyek nagy részét az elmúlt években már sikerült felszámolni. A természetbe kerülő hulladék persze így nem jut el a hasznosító üzemekbe, tehát tovább csökken a hazai feldolgozható hulladék mennyisége, miközben újabb vállalkozások kapcsolódhatnak be a határokat átlépő hulladékszállításba, amelyek a külföldről érkező hulladék átvételéért pénzt kapnak, majd magyarországi hulladékként tüntetik fel és számoltatják el. Ezek a cégek két helyről szereznek bevételt, a tőlük vásárló feldolgozó cégek pedig a gumihiány miatt várhatóan nem nagyon fogják nagyon firtatni a származást - fejtette ki Horváth Zsolt.

Ugyanis maguk a hasznosítók keresik a gumihulladékot, sőt többségüknek éppen az elmúlt években kiépült hasznosítói kapacitások megfelelő kihasználása okoz gondot, miközben részben ugyanazoktól a gondoktól szenvednek maguk is, mint a begyűjtői oldal cégei. A játszótereken és sportpályákon felhasználható gumi járólapok gyártását több mint két évtizede végző Granuflex Kft. a 90-es években már átélt egy a mostanihoz hasonló helyzetet, amikor a futózó üzemek bezárása, s az onnan származó gumi morzsalék mennyiségének visszaesése következtében csökkent le drasztikusan a piacon fellelhető másodnyersanyag mennyisége. A probléma csak a leselejtezett abroncsok visszagyűjtési rendszerének kiépülésével, valamint a Gumill Zrt. pécsi őrlemény-gyárának elindításával enyhült, amelyben a Granuflex Kft. két évvel ezelőtt többségi tulajdonrészt is vásárolt magának. Fejérváry Géza, a társaság ügyvezető igazgatója elmondta: a begyűjtési rendszer problémái miatt az elmúlt hónapokban egyre nehezebbé vált az alapanyag-igényeket fedezni a magyarországi beszállítóktól. Eközben a gumiőrlemény, valamint az ebből előállított termékek árának mérséklődése, jobb esetben stagnálása miatt a beszerzésre fordítható források növekedés helyett csökkentek. Nem segít a helyzeten az sem, hogy a leselejtezett abroncsokból a gumi mellett visszanyert - tavaly év végéig szinte korlátlanul eladható - acélt alig-alig lehet értékesíteni, s ennek megfelelően az ár is nyomott. (A harmadik frakciót, a szövetet a céggel szerződésben álló cementgyár most is átveszi.)

Így aztán nem marad más hátra, mint, hogy a cég másodnyersanyag-igénye jelentős részét külföldi szállítmányokból fedezi. Ugyanis paradox módon a begyűjtési rendszer ottani sajátosságai miatt a Magyarországhoz közel eső nyugat-európai országokból, illetve azok 500-750 kilométernél nem messzebb eső tartományaiból jelenleg olcsóbb hulladék alapanyagot vásárolni, mint a hazai begyűjtőktől, még a magasabb szállítási költségek mellett is. Sajnos a gondok várhatóan nem is fognak enyhülni addig, amíg nem sikerül pótlólagos forrásokat bevonni a gumiabroncs-hulladékok begyűjtésének és hasznosításának finanszírozásába. Így például érdemes lenne azt is átgondolni, az elszámolások során mely hasznosítási módokat ismerik el anyagában történő feldolgozásnak, s támogatják ennek megfelelő módon - tette hozzá a Granuflex ügyvezető igazgatója.

NIG